Na mostmár komolyan elkezdtem leírni azt a kis keserves életem történetét. Én 1954-ben születtem, és előttem már meg volt a nővérem Magdolna, ő 1952-ben született aztán  világra jött Imre a bátyám ő 1953-ban, persze aztán pedig én,aztán megszülettet  Erzsike ő 1956-ban akkor volt a --->

forradalom,és megszületett Róza,1959-ben aztán világra jött a kicsi hugi, akit a szomszéd Feri bácsi nevezett el Ilonkának, mi( Ilusnak) hívjuk. Ő 1960-ban  látta meg a napvilágot. Az édes anyám Mázló  Imréné  Ratkai Irén, Irénke néni. Az apu neve Mázló  Imre. Őt úgy "csúfolták "hogy sánta  Mázló bácsi . Mert tudni kell, hogy az én apám nyomorék ember volt, még gyerek korába elkapta azt paralizis betegséget ,hogy akkor még nem volt olyan oltás,ami meg akadályozta volna. Ő 3-4 éves lehetett, amire ő emlékezett. Most jut az eszembe ,hogy én is vagy 2 éves voltam , és tisztán emlékszem rá mikor a forradalom volt.  Nekünk volt egy aluminium teknőnk,  amibe fürödtünk minden héten egyszer. Emlékszem rá, hogy ott voltak a szomszédok nálunk ,csak tudom hogy sokan voltunk a pitarba,mert úgy hivták az egyik részét a háznak.Mi ott bújtunk a teknő allat, mert hallottuk a golyósusogását, az oroszok kiabálását és lekapcsoltuk a petró lámpát,  úgy ültünk a sötétbe. Az öreg asszonyok elkeztek imátkozni, mi mint gyerekek meg elkeztünk nevetgélni hárman,Magdi, Imi meg én. azt vettük észre, hogy már apu fel vette a szíj ostort, hát mindőnk kicsik voltunk kikellett bújni a teknő alól és az ostor nyelévet jól a seggünkre vágott. Az egyik öregasszony engem felvett az ölébe és azt sugta a fülembe,hogy miért kell csendbe maradni. Hát ennyi jutott az eszembe, még arra is emlékszem ,hogy én a kis rácsos ágyba aludtam. Olyan kis szörnyek járkáltak ki be az ágyamba, már mikor eljött az este nagyon féltem lefeküdni és elmondtam apunak, és azt mondta, hogy nem bántanak azok, csak aludjak nyugodtan .Már alig vártam hogy bele nőjjön Erzsike, hogy ő aludjon a kis ágyba! Alig vártam hogy iskolába mehessem, nem messze volt az iskola, egyedül jártam .Az elsőt és a második osztályt egy iskolába jártam, nagyon tetszett, és azt hittem , hogy minden osztály ilyen könnyű lesz.Nem voltam rossz gyerek, mert nem is nagyon mertünk rosszalkodni, mert féltünk. Ha haza mentünk nagyon kikapunk, mert a hír előbb ért haza mint mi. Amúgy én jó tanuló voltam,az első osztályba és a másodikba is kitűnő tanuló voltam.Aztán megváltozott az eredmény, mert nagyon szigorú volt a tanár bácsi, mert ha tudtam a leckét ,még akkor is elfelejtettem  mikor kérdezte,mert ha nem úgy válaszoltunk valamire, akkor körmöst kaptunk tőle,hát azt hiszem hogy Katona Ferencnek hivták.Azt hittük hogy meg szabadulunk tőle, de a következő év is a miénk volt. Ö vitt tovább bennünket.Majd 6. osztálytól már komoly osztály főnökünk volt , akkor még kis tanárnéni volt és mi kaptuk meg, Úgy hívták hogy Vágó Ilona, majd idővel, Pelley Józsefnek hivták a férjét. Ő is ott tanított, testnevelő tanár volt. Mi nagyon szerettük a tanár bácsit, nagyon rendes volt mindenkihez!

                  Üdv. Majd folytatom.