Aztán én soha többé nem vettem fel az anyu pongyoláját.Mikor már nagyobbak voltunk, nagyon szerettűnk más öregeken segiteni, volt egy maszek vegyes bolt Vezendi bácsinak hivták oda mi nagyon szerettűnk eljárni a szomszédoknak is mi vásároltunk mert meg biztak bennűnk, Mi becsűletes gyerekek voltunk egy szem cukrot vehettűnk magunknak, és nem ettűk meg mint a többi gyerek haza vittűk és meg mutattuk hogy ezt vettűnk amit meg éngedtek.Majd később ott dolgozott nálla a nagy néném, anyunak a leg kissebbik testvére Juliska. Őtet nagyon szerettűk mert mindig adott valamit a boltból, és mindig küldött velünk egy pár száll cigit vagy apunak vagy keresztapámnak.
Én mikor ojan 12-13 éves lehettem mikor a boltból Juliska férjhez ment és nem volt aki hejette dolgozon meg kérdezte aput hogy nem e engedne én gem oda dolgozni, Hát bizony bennevolt apu. Ez a Vezendi Lacibácsi minden hónabba egyszer be jött Debrecenbe vásárolni mert ő is igy szerezte be a kis holmikat. Persze mikor bejött a busz apu ott várta a szekérel , át pakoltak és ugyvitte haza mikor lepakoltak kérdezte aput hogy mivel tartozik és 2 száll cigivel kért többet mint máskor. Mikor behortuk az árut engem is el zavart azt mondta hogy ojan vagy mint apád. azzonnal menjek innen kifele.De én meg nem tudtam hogy apuval ő össze veszettés nem mertem haza menni csak zárórakkor. Be mentem a nagymamáékhoz és el meséltem neki hogy elzavartak haza.mama haza kisért és azt mondta hogy ő is ott volt és nem csináltam semmit. Apu tisztába volt vele hogy ő miatta kűldött el.
És nagyon meg ijedtűnk mert onnan vásároltunk hitelbe és hogy nemfog adni hitelt ,két hetente vittűk tőlle a 20 kg ugyhivták hogy nullás lisztet, mert anyu sűtött kenyeret hat nagyot és egykis cipót . ha othol voltunk akkor miég segitettűnk anyunak , a kenyeret dagasztani, előbb élvesztűk hogy tudunk dagasztani kenyeret de bizony nagyon nehéz volt az a munka, Nekűnk mindig azt mondta anyu ha meg cseppen az eresz akkor jó a kenyér és belehet fejezni a dagasztást. De mi álitotuk magdival hogy még az eresz nem csepeg és akkor mondta el anyu hogy nem a ház eresze csepeg hanem a mi homlokunkról az izadság. Hát mi ojan jót nevettúnk ezen a nővéremmel, hogy hogy nem jutott eszűnkbe hogy még felhő se volt az égen. De mi nagyon le voltunk izzadva.Mikor apu nem volt othon akkor nekűnk sokat megengedett anyu, De mi is sokat segitettűnk neki mert tudtuk hogy mijen nehéz a munka, éső nagyon sokat dolgozott.
űdv majd fojtatom
