Hát igen anyuról fejeztem be az előző irásom hogy mijen sokat dolgozott,De még ráadásul még ott volt velűnk az anyóssa is.Apunak az anyukája őtet ugy hivták hogy SZakács Ágnes ő a én szemembe  egy űgyess mama volt, ujság papirból csodákat tudott művelni, hajtogatott nekűnk madarat, virágot,csákót, és én nem tudtam soha meg csinálni valamit. amit őcsinált.Beteg ember volt mert agy ér elmeszesedésevolt sokszor szidott bennűnket és kérdeztűk tőlle hogy miért szitkoz benűnket, Ő azt mondta hogy nem szidtalak én lelkemhát én szeretlek benneteket.Aztán nagyon beteg lett és 1965 be meg halt.Nem felejtem el soha aztaz évet mert akkor ojan nagy hó volt ,hogy az udvarról nem láttunk ki az utcára.                                                                                                                                                         Aztán lassan felnőttűnk a nővéremnek már volt udvarlója persze Apu nem nézte jó szemmel, mert még kis koru volt mikor meg kérte a kezét1969 be meg eskűdtek szűlői beleegyezésével mert még csak 16 éves volt,ők nem messze laktak hozzánk mi mint gyerekek nagyon szeretűnk oda menni mert mindég kaptunk valami ojat amit még mi soha nem ettűnk vagy nem itunk. A sógornak az apukája Endre bácsi mindig hozott nekűnk szőlőt és ojan nagy szemű volt, hogy egyszerre nem fért a számba    egy szem az nagyon finom volt.Aztán meg szűletett a kislány  egy év multán mert ők ott laktak az anyósáéknál.                                                                                                    

                            üdv: majd fojtatom.

Aztán én soha többé nem vettem fel az anyu pongyoláját.Mikor már nagyobbak voltunk, nagyon szerettűnk más öregeken segiteni, volt egy maszek vegyes bolt Vezendi bácsinak hivták oda mi nagyon szerettűnk eljárni a szomszédoknak is mi vásároltunk mert meg biztak bennűnk, Mi becsűletes gyerekek voltunk egy szem cukrot vehettűnk magunknak, és nem ettűk meg mint a többi gyerek haza vittűk és meg mutattuk hogy ezt vettűnk amit meg éngedtek.Majd később ott dolgozott nálla a nagy néném, anyunak a leg kissebbik testvére Juliska. Őtet nagyon szerettűk mert mindig adott valamit a boltból, és mindig küldött velünk egy pár száll cigit vagy apunak vagy  keresztapámnak.

Én mikor ojan 12-13 éves lehettem mikor a boltból Juliska  férjhez ment és nem volt aki hejette dolgozon meg kérdezte aput hogy nem e engedne én gem oda dolgozni, Hát bizony bennevolt apu. Ez a Vezendi   Lacibácsi minden hónabba egyszer be jött Debrecenbe vásárolni mert ő is igy szerezte be a kis holmikat. Persze mikor bejött a busz apu ott várta a szekérel ,  át pakoltak és ugyvitte haza mikor lepakoltak kérdezte aput hogy mivel tartozik és 2 száll cigivel kért többet mint máskor. Mikor behortuk az árut engem is el zavart azt mondta hogy ojan vagy mint apád. azzonnal menjek innen kifele.De én meg nem tudtam hogy apuval ő össze veszettés nem mertem haza menni csak zárórakkor. Be mentem a nagymamáékhoz és el meséltem neki hogy elzavartak haza.mama haza kisért és azt mondta hogy ő is ott volt és nem csináltam semmit. Apu tisztába volt vele hogy ő miatta kűldött el.

És nagyon meg ijedtűnk mert onnan vásároltunk hitelbe és hogy nemfog adni hitelt ,két hetente vittűk tőlle a 20 kg ugyhivták hogy nullás lisztet, mert anyu sűtött kenyeret hat nagyot és egykis cipót . ha othol voltunk akkor miég segitettűnk anyunak , a kenyeret dagasztani, előbb élvesztűk hogy tudunk dagasztani kenyeret de bizony nagyon nehéz volt az a munka, Nekűnk mindig azt mondta anyu ha meg cseppen az eresz akkor jó a kenyér és belehet fejezni a dagasztást. De mi álitotuk magdival hogy még az eresz nem csepeg és akkor mondta el anyu hogy nem a ház eresze csepeg hanem a mi homlokunkról az izadság. Hát mi ojan jót nevettúnk ezen a nővéremmel, hogy hogy nem jutott eszűnkbe hogy még felhő se volt az égen. De mi nagyon le voltunk izzadva.Mikor apu nem volt othon akkor nekűnk sokat megengedett anyu, De mi is sokat segitettűnk neki mert tudtuk hogy mijen nehéz a munka,  éső nagyon sokat dolgozott.

                                     űdv majd fojtatom

Most elkezdem az én nagymamámal őnálla lakott az én keresztapám mert tudni kell hogy nekem( 2)kereszt apám volt, Mert mikor engem kereszteltek, akkor még a kereszanyám nem volt férjes és azért a testvére lett a keresztapám.Nagymamánál is szerettűnk lenni.Én sokat ott aludtam náluk és mindig meséltettem a nagymamát én meg fésűltem a haját a kereszt apámnak mert nagyon szerette ha fésűlöm.Nagymama mindig megvette a kincseskalendáriumot azt nagyon szerettem olvasni sokszor fel olvastam nekik belőlle.Másnap reggel mire felkeltűnk csinált nekűnk reggelit, piritós kenyeret, tejes kávét,vagy  cikória kávét ittunk csak ugy feketén.Az is nagyon finom volt.

Aztán jött a jó idő hát a mi kapunkelőtt nagyon nagy homok volt és abba nagyon jó volt játcani .Mindég eltemettűk a lábunkat és ugy játcottunk hogy nincs lábunk.A szomszédba lakott egy öreg néni ugy hivták hogy Juli néni Mi nanámnak szólitottuk biztos volt vagy(90 )éves és ő midig kiabált ránk  hogy megálj mert meg mondom apádnak, persze mert tudta ha szól akkor mi kikapunk.

Akor megharagudtunk rá és be mentűnk a kertbe játszani na ott volt a legjobb meg fel mentűnk a kert végére mert ott volt egy kis erdő és ott fojtatuk a játékot valameik gyerek kitalálta hogy játcunk magasugrást csináltunk napraforgószárábol ojat amit át tudtunk ugrani. mire meg csináltuk biztos voltunk vagy 8an mert nálunk nagyon szerettek lenni a szomszéd gyerekek.Anyu mindég örűlt ha látta hogy szépen játcottunk, ha nem volt jó az idő akkor mentűnk a góréba, ott volt felső szint és alsó felűl voltak a nagyok alól  meg a kicsik én mindig sszerettem ojan kűlönleges lenni hogy felvettem anyunak a hosszu pongyolájátés én abba tettem vettem  magam. Leakartam jönni a góréból és csak ugy tudtunk lejönni ha le ugrottunk én is le akartam ugrani, és nemjól sűlt el adolog mert rajtam volt a pongyola és a nővérem Magdika rálépett és fent akadtam a górén a számat meg nagyon be vertem a góré sarkába.Szegény anyu mikor meg látott azt hitűk hogy roszul lessz ,mert anyira vérzett hogy nem tudtuk hogy honnan jön a vér. hát nagy nehezen el álitottuk a vérzést.De én soha nem vettem fel az anyu pongyoláját.

                                üdv: majd fojtatom.

Igen ott fejeztem be hogy a tanár bácsi mijen rendes volt,Aztán megtanutunk kézi labdázni, És mindig nyertűnka másik osztáj ellen, jól elfáradtunk de nem számitott, nagyon szerettűk csinálni. Akkor volt egy másik tanár néni, ő gyakorló órát tartott nekűnk, Azthiszem,hogy Zsófi néninek hivták, ő nálla főzni tanultunk mi főztűnk bablevest , sűtöttűnk palacsintát,meg tanultunk piskótát sütni meg kelt tésztát, és amit akartunk.Haza mentűnk, és elmeséltem anyunak hogy mit főztűnk az iskolába és én azt szerettem volna ha othon is meg csinálhatom, De nem engedte anyu mert azt mondta,hogy ha megengedi akkor kikapunk,Mert nálunk csak vasárnap sütöttünk tésztát. Nem volt, mindennap sűtemény és hus, hust is nagy űnnepkor vagy disznó vágáskor ettűnknagyon szerettűk a disznó vágástmert akkor nem mentűnk iskolába, mert tudni kell hogy,akkor még szombaton is jártunk iskolába. és igazolást kellett iratni a szűlővel hogy engedjenek el az iskolából.Alig vártuk a böllért szombat reggel mert mirejött akorára már megcsináltuk a piritós fokhagymás kenyeret,a forralt bort, és aztán vágták le az( 1) éves disznót.Másnap korán keltűnkhogy mi vigyűk el kóstolót a rokonoknak. Abba aztán minden,volt,Toros káposzta, hurka ,kolbász, hus, és még sűtötek az öreg aszonyok hájas pogácsát is, és még abból is vittűnk mindenkinek. Nagyon hideg volt de nemfoglalkoztunk vele ojan örömmel vittűk a kóstolót.Mi ketten mentűnk Imivel a tanyára mert őazt mondta ,hogy nem fél mert erdőbe kellet végig menni. Ő hozott egy nagy botot és elkergeti a kutyákat, Pedig Imi félőssebbvolt mint én . A többi testvéremel nemszerettem menni sehova,Mert az eggyik nyávogott a másik kicsi volt, és hamar el fáradt és én meg a hátamon vittem haza.Mer ha nem vettem fel akkor hazáig huzta volna a száját, és akkor meg én kaptam volna ki.Mi ketten Imivel értettűk meg egy mást.Aztán alig vártuk hogy jöjön a husvét mert  mi akkor kaptunk uj szandált és szép fodros ruhát.Nagyon örűltűnk  mert anyu elvitt benűnket a Létai nagy áruházba és ott mi választhattunk ruhát magunknak. Nekem is szép hosszu hajam volt, és nagyon szerettem ha szallagot raktak a hajamba, Volt  keresztanyám és én nagyon szerettem náluk lenni mindig kaptam tőlle valamit, mindegy,hogy mit de aszt én kaptam, vagy egy pár térd zoknit vagy a hajamba szallagot  kaptam tőlle. Volt egy fia azt is Iminek hivták, ojan kis kövér gyerek volt, de nagyon szerettem őtet is mert sokat játcottunk és kárgyáztunk,  meg neki volt egy tásas játéka és azzal játcottunk, Velűnk játcott a kereszanyám, és a keresztapám is és kacagtunk nagyokat én nagyon jól éreztem magam ők náluk.                   

                                      üdv:majd fojtatom.

Na mostmár komolyan elkezdtem leírni azt a kis keserves életem történetét. Én 1954-ben születtem, és előttem már meg volt a nővérem Magdolna, ő 1952-ben született aztán  világra jött Imre a bátyám ő 1953-ban, persze aztán pedig én,aztán megszülettet  Erzsike ő 1956-ban akkor volt a --->

forradalom,és megszületett Róza,1959-ben aztán világra jött a kicsi hugi, akit a szomszéd Feri bácsi nevezett el Ilonkának, mi( Ilusnak) hívjuk. Ő 1960-ban  látta meg a napvilágot. Az édes anyám Mázló  Imréné  Ratkai Irén, Irénke néni. Az apu neve Mázló  Imre. Őt úgy "csúfolták "hogy sánta  Mázló bácsi . Mert tudni kell, hogy az én apám nyomorék ember volt, még gyerek korába elkapta azt paralizis betegséget ,hogy akkor még nem volt olyan oltás,ami meg akadályozta volna. Ő 3-4 éves lehetett, amire ő emlékezett. Most jut az eszembe ,hogy én is vagy 2 éves voltam , és tisztán emlékszem rá mikor a forradalom volt.  Nekünk volt egy aluminium teknőnk,  amibe fürödtünk minden héten egyszer. Emlékszem rá, hogy ott voltak a szomszédok nálunk ,csak tudom hogy sokan voltunk a pitarba,mert úgy hivták az egyik részét a háznak.Mi ott bújtunk a teknő allat, mert hallottuk a golyósusogását, az oroszok kiabálását és lekapcsoltuk a petró lámpát,  úgy ültünk a sötétbe. Az öreg asszonyok elkeztek imátkozni, mi mint gyerekek meg elkeztünk nevetgélni hárman,Magdi, Imi meg én. azt vettük észre, hogy már apu fel vette a szíj ostort, hát mindőnk kicsik voltunk kikellett bújni a teknő alól és az ostor nyelévet jól a seggünkre vágott. Az egyik öregasszony engem felvett az ölébe és azt sugta a fülembe,hogy miért kell csendbe maradni. Hát ennyi jutott az eszembe, még arra is emlékszem ,hogy én a kis rácsos ágyba aludtam. Olyan kis szörnyek járkáltak ki be az ágyamba, már mikor eljött az este nagyon féltem lefeküdni és elmondtam apunak, és azt mondta, hogy nem bántanak azok, csak aludjak nyugodtan .Már alig vártam hogy bele nőjjön Erzsike, hogy ő aludjon a kis ágyba! Alig vártam hogy iskolába mehessem, nem messze volt az iskola, egyedül jártam .Az elsőt és a második osztályt egy iskolába jártam, nagyon tetszett, és azt hittem , hogy minden osztály ilyen könnyű lesz.Nem voltam rossz gyerek, mert nem is nagyon mertünk rosszalkodni, mert féltünk. Ha haza mentünk nagyon kikapunk, mert a hír előbb ért haza mint mi. Amúgy én jó tanuló voltam,az első osztályba és a másodikba is kitűnő tanuló voltam.Aztán megváltozott az eredmény, mert nagyon szigorú volt a tanár bácsi, mert ha tudtam a leckét ,még akkor is elfelejtettem  mikor kérdezte,mert ha nem úgy válaszoltunk valamire, akkor körmöst kaptunk tőle,hát azt hiszem hogy Katona Ferencnek hivták.Azt hittük hogy meg szabadulunk tőle, de a következő év is a miénk volt. Ö vitt tovább bennünket.Majd 6. osztálytól már komoly osztály főnökünk volt , akkor még kis tanárnéni volt és mi kaptuk meg, Úgy hívták hogy Vágó Ilona, majd idővel, Pelley Józsefnek hivták a férjét. Ő is ott tanított, testnevelő tanár volt. Mi nagyon szerettük a tanár bácsit, nagyon rendes volt mindenkihez!

                  Üdv. Majd folytatom. 

Na elkezdem életem nagy napló irását kicsit nehezen kezdem mert nem sok mindenre emlékszem  Mi(  6) tan vagyunk testvérek 5 lány és 1 fiu anyukám még életben van 79 éves Irénke néninek hivják. Az első testvérem Magdolna, aztán Imi, aztán én Irénke,aztán világra jött Erzsike, aztán Róza és a leg kissebb tesóm Ilonka ,Ilus mindenki igy szólitja Mig gyerekek voltunk nagyon szerettük egymást, most mindenkinek meg van a kis családja és azzal foglalkozik mindenki.Nem mintha most nem szeretné az ember egymást de vannak ojanok akik egy kanál vizbe fojtaná a másikat.Amióta  édes apánk meghalt,ugy hivták hogy,Mázló  Imre azóta nagyon szét esett a család. Nagyon szigoru, és goromba ember volt, nagyon féltűnk tőlle mert minden apró kis csiny tevésért nagyon meg vert bennűnket, Hát nekűnknem nagyon volt gyerek korunk, Mert már délután ott várt a napközi ajtóba mert mentűnk kapálni vagy valami mást csináltunk, de az biztos hogy sokat dolgoztunk, Apú hejett Imi és anyú dolgozzot,nagyon sokat ment kaszálni, mert kellet a kecskének meg a lónak,Mert apú Rokkant ember voltmég gyerek korába meg kapta a paralizist és ő ugy maradta fél lába volt nyomorék, De a jóisten adott neki egy ojan asszonyt aki mellette nagyon jó dolga volt.Mi ki szolgáltuk a végtelenségig, Nagyon féltett mindőnket, nem akart engedni tanulni tovább azt hitte hogy mijen sokba fog az neki kerűlni,ugyhogy meg mondta a Tanárnőnek.Én nagyon szerettem volna női fodrász lenni. Akkor aznap beszéltűnk egy bácsival, akit ugy hivtak hogy NYustyák János és ő azt mondta  apúnak hogy beszél a Vágóhidon aki fel vessz bennűnket dolgozni.Hát ez igy nagyon örűlt neki mert pénzt kerestűnka házhoz.Előbb bátyámat Imit vettékfel dolgozni.

 malyd folytatom.   ez volt a bevezető:::::