Ma van 2010.I -ho: "=27-e a mult héten 20- an elmentünk Romániába a kis csapatunkkal már alig vártuk , hogy lássuk egymást mikor gyülekeztünk és meg látuk a régi társakat nagyon meg örültünk egymásnak::A régi sofőrünk jött ujra velünk mert tudtuk , hogy ővele nagyon biztonságba tudunk utazni.Ugy hivlák ,hogy Tarcsai Imre de ez az ember olyan nyugodt természetü ,és azér vagyunk olyan biztonságba.Na eljött a másnap és el mentek sielni aki tudott.A többi ember meg elment a viz esésig de az egyik társunk olyan rosszul lépett hogy a bokája három helyen is eltört.Na aztán volt olyan huza vona hogy a csengersimai határig a panziós, a tulajdonos vállalta , hogy el viszi a határig és onnan pedig hivtak mentőt és bevitték a kórházba ott reggel 6 órakkor meg mütöték szegényt, és még az nap felhivott benünket, hogy jól van, és szórakozzunk csak nyugodtan.Pedig ő nagyon vágyott a farsangi bálra azt mondta hogy üljünk már egy asztalhoz velük.Hát én nagyon sajnálom szaegény Katit mert olyan aranyos és kedves hölgy hát nem gondoltam hogy ö már olyan idős 70 éves én azt hittem hogy vagy 60 lehet, hát nagyon jól tatja magát, igaz hogy soha nem dolgozott fizikai munkát.Hát haza jötünk és el voltunk fáradva az üléstöl is, nagyon messze voltunk de meg érte mert nagyon gyönyörü az a rész. Ithol nem volt semmi baj még az unokák is bele nyugodtak hogy nem tudtam nekik hozni ajándékot . Csak csokit hoztam nekik mert nem volt nyitva semmi olyan bolt hogy játékokat vettem volna. Éngem nagyon bántot a dolog de meg nyugodtam én is hogy nem sirtak érte.Na ha minden jólmegy akkor a jövő hónapbalessz anyunak a születésnapja és akkor ki megyünk és felköszöntjük és csinálunk neki egy kis meg lepetést. És aztán megyünk a farsangi bálba a hus zrt hez. Remélem hogy jó lessz az is na ezzel be fejezem az irásom ma ::
üdv:: majd fojtatom::
